Bruno és Costa kalandjai

A húsvéti szünet után - ami tudom, tudom, igen rég volt - egyik barátnőmmel, Gabival tértünk vissza Firenzébe.

Igen, mindeketten vissza, ugyanis Gabi is járt már itt szerencsére, így nem kellett műemlékek és nevezetességek futóversenyt rendeznünk.

Igazi olaszok módjára éltünk: későn keltünk, sokat ettünk, sétálgattunk, nevetgéltünk, fecserésztünk.

Így ez a blog egyfajta, a képek magukért beszélnek bejegyzés lesz.

Ja, útközben megálltunk Bolognában is, és ezt gyorsan meg kellett örökíteni.

(Marha érdekes az autóbusz állomás...)

Matrica a busz ablakán, Gabi gyorsan lefotózta, mert Ő szereti Firenzét.

Én... amo-odio viszonyban vagyok a várossal. (szeretlek-utállak)
Szóval, egyelőre nem ölelgetek liliomokat.

Amíg kiteregettem a Sződligeti zivatarban megázott böröndömből a vizes ruhákat, Gabi unatkozott és bámulta a nem éppen szép időt.


Aztán nekivágtunk a városnak.
A lépcsőházban pont nem esett, mindenhol máshol igen.

Ez az utcánk, minden vizes. Hurrá.

Amúgy egészen két nappal ezelőttig (ma május 10. van) nem telt el úgy nap, hogy ne esett volna. És túl meleg sem volt.

Bezzeg otthon, hát igen. De most már ide is kezd megérkezni a nyár.

Nagyon nagyon éhesek voltunk, és szombat lévén nem volt nyitva hőn szeretett Mariónk, az önkiszolgáló, ahol a vendégeimet etetem. (Ez a mottója is, "Szombaton zárva")
Úgyhogy mentünk, mendegéltünk, illetve rosszul voltunk az éhségtől és beültünk, azaz kiültünk egy teraszos helyre.

Ettünk pennét pestóval és focacciát sonkával és mozzarellával. Nyam, nyam!

Igen, én is azt ettem.

Ez a kép egy picit kiégett, de nekem tetszik így.

Mindezt lefojtottuk 2 adag fagyival, hogy Szandi szófordulatával éljek. :-)

Ez a Festival del Gelato, amiről ugyebár már írtam, hogy hány ezer féle fagyit lehet kapni itt.

Nyaljuk a fagylaltot... lalala

Aztán örömmel nyugtázuk, hogy Dávid levedlette téli bundáját, és gyrosan modellt is állt nekünk pár vicces képhez! :-)

A kis lovaskatona.

Cosimo de Medici is besegített.

Piccolo Davide

Fúj Gabi, mások orrában turkálni! Ejnye! :-)

Gabi, szívszerelme, a Ponte Vecchio előtt csináltatott magának "Carrie-nyakláncot", vagyis Gabriella-nyalkáncot, amit egy pasas készített helyben, úgy formázva a drótot, hogy az Gabi nevét adja ki. (Mint a Szex és New Yorkban Carrie-nek.)

Duplicity.

Megnéztem, háááát, izé... van benne egy kis Róma, de amúgy felejthető.

Gabi és Prisca rendkívül jól összebarátkoztak, nemhiába ért Gabi annyira a macskákhoz. :-)

Fölmentünk a Harangtorony tetejére is.

Kilátás onnan: Palazzo Vecchio, Uffizi.

Ha-ha, bácsi belementél a képbe.

Ja, Gabi végig videózta az egészet, úgyhogy majd youtube-on lehet látni a best of pillanatainkat!

Vasárnap végre kinyitott Mario!

Gabi anniyra odáig volt a kajától, hogy ilyeneket kiabált: Hol a szakács?! Gratulálni akarok neki! Bravo, barvo! :-))

Ebéd után egy csésze forró cappuccino az esős időben, hhmmm....

Fölmentünk megint a Piazzale Michelangiolóra, azaz a kilátó térre.

Amíg vártuk a buszt, ami oda vitt, Gabi ujját lerágta a kopogtató.

Úgyhogy most nincs mivel kopogtatnia.

A látvány és a látvány magyarázata.

Paprikából Jancsika, árvácskából liliom, liliomból nőszirom.

A turista.

Ferrari.

A két esőharcos.

Hát íme!

Állandóan kifordítja az ernyőmet a szél és eltöri.

Már a negyediket nyűvöm, mióta itt vagyok.

Azért engem is szeret a macska.

Nem, nem megfojtom éppen.

Ez a Mario!

Vasárnap este olyan kálváriát jártunk végig a rossz netem miatt, hogy még! Aznap este el kellett küldenem egy házidogát Berti bá'-nak, az egyik itteni tanáromnak, és nem volt netem. Elemtünk egy kávézóba, ahol van wifi, na ott éppen akkor derült ki, hogy elromlott, mikor vacakoltunk a beállításokkal, várták a szerelőt.

Végül egy Internet kávézóból sikerült 50 centért elküldenem.

Azóta már az előadást is megtartottam a házidogából, Tünde szerint francia akcentussal.

És a nagy zabálás.

Komolyan mondom, Gabival élvezet enni! Ő tényleg olasz volt előző életében! :-)

Na de ez se kutya!

Ez meg eper.

A tányéron egy nagy adag krumpli, husi volt, valamint mozzarella paradicsommal és a szokásos eper. Gabi együtt ette mindezt.

Így végezte.

Az általam olyannyira imádott Fiesoléba is ellátogattunk.

Olyan szép, hát nem szép??

Videózza a tájat.

Gyík sütteti magát.

Ez meg National Geographic fotó.

Táj.

Táj 2.

Lefényképezett minket egy amcsi néni magától, nem is kértük.

Uri Geller

múkodj

Biztos előző firenzei látogatásakor is így puszilgatta Gabi a Porcellinót, mert lám, visszatért.!

És még vissza kell térnie!!

Háttérben a kedvenc cigány muzsikusaim!

Nagyon profik, imádom őket, cimbalmoznak is, olyan, mint a Budapest Bár!

Várjuk a buszt a buszhoz, indulás haza.

Páp! :-)
(Amúgy azért Bruno és Costa, mert beírtuk a facebookon egy névgenerátorba a nevünket és az jött ki, hogy az olasz neve Gabinak Michelangelo Bruno, nekem meg Rinaldo Costa. Mondjuk nekem ezek inkább tűnnek spanyol neveknek, de legalább nem Flores! :-) )

Április 25.

A Felszabadulás ünnepe, persze, hogy szombatra esett, no mindegy.

Azon a hétvégén minden múzeum ingyenes volt. (Képzelhetitek a tömeget...)

Mi a Palazzo Davanzatiba mentünk Tündével (ami, amúgy is ingyenes egyéb napokon is, de legalább nem voltak sokan). Ez egy öt emeletes régi firenzei ház, azt lehet megnézni benne, hogy éltek régen az előző firenzei polgárok.

Ja, azt olvastam az útikönyben, hogy idézem "állítólag a konzervatív firenzei arisztokrata családok leányai még manapság is kizárólag csak gardedám kíséretében hagyhatják el a szülői házat". Hát szerintem azért ez hülyeség.

Belülről, kandalló.


Ez meg a Palazzo Strozzi, ahol valami Galileo kiállítás volt, de 8 euróért, nem ingyen, ezért úgy döntöttünk, hogy inkább megnézzük a palota belső udvarán lévő idióta kiállítást. Fura dolgokból természeti képet alkotttak fura képzőművészek.
A fönti képen Tünde látható, ahogy simogatja a papírszarvast.

A 3 szirén

Aztán elmentünk a Piazza Pittire, közben csatlakoztott hozzánk Laura és Doris is.

(Doris eddig még nem szerepelt, ő német, vagyis bajor (!) kémiát tanul.)
Gondoltuk, hogy végre megnézzük a Palazzo Pittit, mert még egyikünk sem volt ott.

De aztán megláttuk a sort, és elájultunk. :-)

Végül nem mentünk be, mert tényleg egy csomóan álltak, ráadásul, a tűző napon.

Inkább elmentünk a Piazza Repubblicára, és részt vettünk egy antifasiszta tüntetésen. :-)

(Persze véletlenül.)

Noi sia-mo an-ti-fasci-sti!

(Antifasiszták vagyunk!)

Mentünk velük egy darabig, vagyis utánuk, de aztán füstöltek, meg puffogtak, és inkább lemaradtunk.

Holnap is írok majd újat, meg holnapután is, mert eléggé le vagyok maradva, szokás szerint.