2009. február 24., kedd

Firenzei karnevál

A hétévégén nem csak Velencében karneváloztak, hanem nálunk is.
Végülis jól jártam, hogy szombaton nem mentem el a híresebbikbe, mert ott nulla fokban nézhettem volna a karneváli menetet, itt meg 13-ban. Nagy különbség, viszont a látáványban nem volt különbség, sőt!
Ma van Martedì grasso (nem tudom, hogy hívják magyarul, Kövér kedd?), a karnevál utolsó napja, úgyhogy ideje megírnom róla a blogot. Illetve ez inkább amolyan a képek magukért beszélnek blog lesz.
Szóval vasárnap délután kimentem a Via Tornabuonira, amit én csak Pucc utcának hívok (Versace és társai laknak ott). Már messziről lehetett hallani a menetet vezető maskarások dobolását.
Persze rengetegen bámészkodtak, de sikerült találnom egy jó helyet, ahonnan mindent látni lehet.
Erre 2 perc múlva, elsett mögöttem egy néni, és úgy beütötte valamijét, hogy mikor megpróbálták a rokonai fölsegíteni, folyt belőle a vér. Na akkor hagytam ott a jó kis helymet és kerestem egy másikat. (Mintegy jó félóra múlva meg is érkezett hozzá a mentő. Nálunk ez már benne lenne az esti hírekben: Több mint fél órát várt a szerencsétlen hölgy, míg kiért a kocsi, ki a hibás? Talán a karnevál hercege?)


Nemzetközi karnevál volt idén (nem tudom, a többi évben mi szokott lenni, biztos nem nem nemzetközi), így még a riói hangulat is biztosítva volt.


Kis japánok.

Nagyon gáz: megláttam az Ungheria táblát és azt hittem ezekre itt a kép előterében, hogy ők a magyarok, s elkezdtem bőszen fényképezni. Mondom jé, milyen csiricsáré népviselet, de hát hellyel-közzel hasonlít. Erre kiderült, hogy ezek itt a lengyelek voltak, és a magyarok utánuk jöttek. Nagy eszem...

Na ezek már a magyarok.
A menet a Piazza della Signorián, a Palazzo Vecchio előtt végződött, ahol a színpadon egy konferanszié minden résztvevő országot bemutatott, azok pedig táncikáltak.
Utána, mondja a pacák a magyaroknak, hogy mutatkozzanak be. Erre közli a srác (a képen), hogy őt úgy hívják, hogy Károli (nem elírás!). Valszeg Károly, de nem tudom, miért nem azt mondta.
Na ezek vagy bolíviaiak, vagy kolumbiaiak.


Mexikóóó!


Úgy általában a gyerekek, mint olyan, a városnéző busszal képviseltették magukat.

És szórtak konfettit, mindenki hajába.
Ezek ismét vagy a bolíviaiak, vagy a kolumbiaiak, nem azok, akik előbb voltak, hanem a másik.



Peru.


Megint jött egy-két hagyományos maszkara, lehet, hogy lemaradtak a menet elejéről.

A svédek az "Elvarázsolt erdő manóinak" öltöztek be.

A norvég vikingek kicsiny kis ladikja.

Ezek csak úgy jöttek, nem volt rájuk írva, hogy milyen országból.
(Lehet, hogy Tündérországból.)
Az orosz medve.
Ők zárták a menetet és azt a dalt bömböltették, hogy Dászvidányijá. :-)

Rájöttem, hogy még nem mutattam "kilátás az ablakomból" képet.
Részben azért, mert eddig nem tudtam kinyitni az ablakot, mert szorult a zár, de a hétvégén erőt vettem magamon és sikerült.
A szemben lévő kilátás nem olyan szép, csak tetők látszanak, ezért úgy fényképeztem, hogy kihajoltam, ezért ferde kicsit.
Ez balra, a Piazza Beccaria felé.

Ez meg jobbra, a Duomo felé.
(A hülye, felhúzta a zsalugátert és belelóg.)
Ma voltam először órán. Nagyon tetszett, jók a tanárok, érdekesen tartják.
Leírom, hogy ebben a félévben milyen tárgyakat vettem föl:
- A mediterrán világ története és politikája
- A jelen társadalom és társadalmi problémái
- Kultúra és társadalom Olaszországban
- A modernitás szociológiája
- Politikai kommunikáció
- A független Afrika politikatörténete
Ebben a trimeszterben, ami március 23-ig tart, az első 3-at fogom tanulni. Ma az első 2 volt.

2009. február 20., péntek

Róma

Tegnap végre visszatértem Rómába!
No persze nem üdülni mentem, hanem a szakdolgozatomhoz gyűjtöttem anyagot a Római Magyar Akadémián. De ha már ott voltam, naná, hogy végigrohantam a városon.
9.29 Érkezés a Termini pályaudvarra, térkép elő, másfél órám volt rá, hogy megtaláljam az akadémiát. Nem akartam buszozni, úgyhogy gyalog vágtam neki.
Mivel Firenze "kicsi" és mások szerint tök gyorsan oda lehet érni mindenhova gyalog (nekem mégis mindig legalább fél óra, mire eljutok valahova), nagyon féltem, hogy lévén Róma nagyváros, 11-ig nem érek oda, úgyhogy kb. rohantam.
Mikor 10 perc alatt ott voltam a Via dei Fori Imperialin, gyanús lett, hogy nem kéne ennyire sietni, de hát biztos, ami biztos.
Miután megláttam a Colosseumot, és a kedvenc Vittorio Emanuele emlékművet, vigyorogva mentem tovább, valszeg mindenki hülyének nézett, de hát sajnálom, ez a legjobb város és kész.
A Forum Romanum.
A járdán munkagépek álltak, úgyhogy fehér kavicságyon kellett tovább mennem, s úgy nézett ki a csizmám, mintha a mésztelepről jöttem volna.

10.15 Campo de Fiori. Virág- és egyébpiac található itt. Hát ez kb. 5 percre van az akadémiától, még jó, hogy rohantam...

Itt végezték ki Giordano Brunót.
Erről jut eszembem, jó meleg volt Rómában, 7-8 fok! Bocs, Giordi...
Szóval, mivel még volt háromnegyed órám, beültem cappuccinózni egy bárba (meg egyéb ügyek miatt sem ártott). Aztán sétáltam a piacon, ami nem valami nagy, úgyhogy lassan ment az idő.

Erre jár a 116-os elektromos busz. Ezzel jártunk régen mindig a Villa Borgheséből. :-)

Végre 11 óra!
Bementem az akdémiára, ami a Palazzo Falconieriben található. Nagyon szép épület.
Az Orsi nevű hölgy, aki a tudományos titkár, kávéval fogadott és nagyon kedvesen segített nekem. Körbevezetett az egész épületben.
A palota egyes szobáit a színük alapján nevezték el.
Nagyon nehéz kitalálni, hogy ez melyik...

Ez a másik, Tevere felőli oldala az épületnek. (Jaj, majdnem azt írtam, hogy Arno.)
Megtudtam, hogy március 20-án lesz itt egy est, ahol BächerIván fog zongorázni (!) és a műveiből olaszul Gyabronka József olvas föl. (Ő volt Vuk hangja, ha nem ugrig be elsőre, ki is a művész úr.) Állítólag Bächer nem tud zongorázni. Remélem el tudok menni, és csekkolom.

Negyed kettőkor szabadultam.
Innentől kezdve tényleg rohannom kellett. Végig a Tevere partján, majd az Angyalok hídján futottam át, akárcsak Bonetti, a sorozat elején.
El az Angyalvár és csatolt zsibvásárjai mellett, hogy megnézzem a Vatikánt is.
2-ig megcsodáljuk a teret, aztán hátraarc és vissza a túlpartra.

Igazából, be kell, hogy valljam, mini Angyalok és démonok túrát szerveztem magmnak. Vagyis megpróbáltam a könyvben szereplő helyek legtöbbjéhez ellátogatni. (A látszat ellenére, nem vagyok ám fanatikus rajongó, csak van még 60 oldal hátra, és iszonyú izgi, ja és otthon maradt a könyv...)
Ez a Bernini alkotás a Szent Péter téren van, plusz még az azt hiszem 4, vagy 5, a különböző szeleket ábrázoló mű.
Szóval vissza a túloldalra, a Piazza Navonához.
Itt már iszonyúan korgott a gyomrom, de nem akartam azzal tölteni a maradék 2 órámat, hogy ücsörgök egy kajáldában, amikor még annyi mindent meg kell néznem.

Amikor a Pantheon felé indultam, hát valljuk be, kicsit eltévedtem. (Gáz, mert kb. 2 utcányira van a Piazza Navonától.)
És egy térre jutottam, ahol egy idióta maskarába öltözött valaki interjúvolt egy öltönyös urat.
A képen éppen igazgatja a fejét.
Na végre megtaláltam!
Előtte ettem egy "sétálós pizzát", így nem kellett ücsörögnöm sehol.
A kedvencem következett: a Piazza Venezia.
Van itt egy kettős zebra, úgy kettős, hogy közben van egy járdasziget, remélem érthető. Na és az egyik felén a múltkor sem volt lámpa, és még most sem! Persze szép nagy úton megy át, aztán éld túl, vagy ahogy jólesik.
Ez is kedvenc! Az Aracoeli templom.
Most nem mentem be, mert már igazán kevés időm volt, de belül Ikea csillárok vannak. (Legalábbis én így hívom.)
Amúgy jó hosszú lépcsősor vezet fel, ez látható.
A Santa Maria Maggiore. A négy nagy bazilika egyike.
Az állomásra rohanvást mentem el mellette.
16.30-kor sajna elhagytam Rómát.
Jajjjjj, miért nem lehetett ide ösztöndíjazni?!
Amúgy lett egy nagy vízhólyag a sarkamon.

2009. február 18., szerda

Lakótársat keresünk - nem beszélni olasz

Hireten elég sok dolgom lett.
A múlt héten találkoztam egy magyar lánnyal, Tündével, ő már november óta itt van. Segített nekem megcsinálni a menzakártyámat, amivel igénybevehetem a csodálatos sulis menza szolgáltatásait. És ebben a mondatban semmi irónai nincs! Komolyan mondom, ha bármelyik magyar egyetemen ilyen lenne a kaja, benne lenne az esti híradóban! Pedig a BKF-en sem utolsó, na de itt!!
A sor egészen az udvar közepéig kanyarog, és mikor túl jutunk a tálca-papíratálcára-kés-villa-szalvéta-pohár automatizmuson, igazi pizza látványsütöde fogad: fehér sapkás szakácssereg, hosszúnyelű lapáttal süti a különböző fajtájú pizzákat, a kemencében. Jobb oldalon. Bal oldalon az előételek sorakoznak: felvágottas tál mortadelláva és prosciuttóval, narancs- és kiwikarikákkal, vagy sajttal és olívabogyóval. Majd a tészták és a rizotto, husi és köretek, saláták, azokhoz különböző öntetek. Végül puding, vagy joghurt, és gyümölcs. Üdítő korlátlan mennyiségben fogyasztható. És mindez 2.10 €-ért (ha sokat eszel, akkor is csak 2.80). Hát iggggen...
Ja, azt írták a menzakártyámra, hogy PiPoska Szabo...
Tünde amúgy nagyon kedves lány, és csak félve írom le, hogy mostanra profi biciklitolvaj lett, mert tudom, hogy többen előítélettel visltetenek majd ezek után iránta. Dehát drága itt az élet, és különben is, júniusban majd otthagyja valahol az utcán, és tovább lophatják.
Elmentünk egy hídhoz megnézni a nutriákat (jaj vagy magyarul nem így van? valami hódfajta), csak nem jól sikerültek a képeim, úgyhogy egy "de szemetes itt is a folyó" címűt tettem föl.
Másnap találkoztam egy lengyel lánnyal, Karolinával (balra) és egy bolgár csajjal, Lusivel (jobbra). Szegényeket nagyon megsajnáltam, mert lakást keresnek, és tudom, milyen nehéz. Az elején, még csak ketten voltunk Karolinával, plakátokat ragasztottunk az utcán, hátha jelentkezik valaki lakótársnak, így kevesebbet kell majd fizetni a lakásért. Következő nap akadtunk össze Lusivel, és hármasban mentünk egyik ingatlanügynökségtől a másikig.
Még soha életemben nem voltam ingatalanügynöknél, de ezt most asszem bepótoltam. Az összes ingatlanos szakkifejezést megtanultam, szóval, ha valaki lakást akar venni Olaszországban, szóljon csak bátran, szívesen közvetítek. Én nem is tudom hány lakást néztünk végig, az egyik túl kicsi volt, a másik túl nagy, túl sötét, túl világos, túl régi, túl új... Közben délutánonként, Karolina egy "ismerősénél", Francesco bárjában pihentünk meg teázni, vagy cappuccinózni. Az első napokban ide járt mindig Karolina, és összeismerekdett a tulajjal, aki mindig kérdezi, hogy hogy áll a lakáskeresés.
Rólam először azt hitte, amerikai vagyok (Pedig nem is strandpapucsban mászkálok, ahogy a dilis amcsik teszik. Attól még,h "F"-fel kezdődik, nem Florida...), mert hogy nem lát minden nap magyarokat az utcán. Aztán kitalálta, hogy úgy nézek ki, mint Julia Roberts, mert, hogy olyan a szemem. Hát tényleg, megdöbbentő a hasonlóság köztem és Julia Roberts között...

Vasárnap vásár volt a Piazza Santa Crocén, marionett előadással.


A Piazza Santo Spiritón pedig bio- és kézművesvásár. Vettem egy üveg szilvalekvárt, féltem, hogy kukaclekvár, mert bio, de nem! Fincsi!

Ez a Szabadság tér. Nem volt 17-es szám.
Na mesélem tovább a kalandaimat újdonsült "barátaimmal"!
Szóval tegnapelőtt sajna összeakadtunk az egyetemen még egy lengyel lánnyal, Annával, amit "Anyjának" kell mondani (most már tényleg úgy gondolom, h az "anyját"!!!), és egy szlovák fiúval, Roberttel. 5 former socialists! :-)
Ez a drága Anyja, nem hajlandó olaszul beszélni, mert csak kicsit tud (akkormegmia..értvanitt???), angolul tud ugyan, de minek azt használni, még elkopik, CSAK és kizárólag lengyelül hajlandó értekezni a többiekkel! Amit persze rajtam kívül többé-kevésbé mindenki ért, mivel szláv nyelvek. (Na jó, Lusi csak szavakat.) Eddig kb. 6 milliószor szóltam rá, de úgy látszik kölcsönös az utálat. Azztán tegnap besokalltam, és megpróbáltam otthagyni őket, de nem olyan könnyű szabadulni, mindig újra hívnak.

Tegnap este Tündével elmentünk egy közeli bárba, ahol Erasmus találkozó volt. Elég fura volt, mivel egy ici-pici helyen zsúfolódtunk. De az marha jó ebben az országban, hogy olyan illatosan mehet haza az ember minden ilyen szórakozóhelyről, mint az ibolya, és nem kell 3 napig a kádban ülni, hogy kijöjjön belőlem a cigiszag! Éljen a NO SMOKING! (Vietato fumare!)
Próbáltunk beszélgetést kezdeményezni 4 német, 1 spanyol és 1 amerikai lánnyal, ami többé-kevésbé sikerült is, angolul! És körülöttönk az összes butus diák angolul beszélt!!! Mi csak ültünk, és azon gondolkoztunk, hogy legközelebb csinálunk egy táblát: Ne szólj hozzám, csak olaszul, vagy sehogy! felirattal.
Nem értem, hogy fognak ezek vizsgázni itt...
Az óráim egyelőre nem indultak, választottam mást, pénteken megyek először.
És holnap, holnap megyek RÓMÁBA!!!!! :-)