Tele vagyok, mint egy tojás - Nagy testvér, Nagy zabálás II.

Tegnap egy igazi olasz vacsorán vettem részt. Sajnos képeket nem csináltam, ez is egy régebbi, így a szöveggel, és kinek-kinek a saját képzelőerejével kell beérnie, bocsi. Többet ilyen nem lesz, ígérem!

Úgy kezdődött, hogy Antonella meghívott, pizzázni a barátaival, este 6 órára. Találkoztunk, és közölte, hogy jaj nem, majd pizzázni csak fél 10-kor megyünk, addig menjünk, együnk valami előételt. Na mondom te jó ég, hát oké, legyen. Beültünk egy ír pubba (végülis, ha már itt vagyok Firenzében, miért ne egy ír pubban töltsem az időmet...) és előétel gyanánt borsos csipszet ettünk. Közben pedig rengeteg érdekes dolgot tudtam meg az olasz tömegkultúráról!!!

Először is, hogy náluk 2000 óta még mindig megy a Big Brother (itt Il Grande Fratello), és Alessia Marcuzzi a műsorvezetője (aki nézte a Tequilla és Bonettit, annak mondom,h a rendőrcsaj ő volt benne). Náluk ez az önmegvalósítás csúcsa, ha sikerül bekerülniük egy szériába, sőt, sokan, ha itt nem sikerül, külföldön próbálkoznak, egy másik realityben. Ki ne emlékezne a mi BB Renatónkra?? Namármost, kiderült, hogy ő közröhej tárgya Olaszországban (nem is csoda) és feszt őt mutogatják egymásnak a youtube-on. Ha ott valaki úgy káromkodna a tévében, mint a mi drága Renatónk itthon, az rögtön röpülne is. Szóval egy-két órát elbeszélgettünk filmekről, sorozatokról, a helyi facebook őrületről, ami lassan engem is kezd megfertőzni ( :-S), majd elindultunk Antonella barátaihoz.

Anto egyi lakótársa, Gaia hazaköltözik és ebből az alklomból rendezett egy búcsúvacsorát a Pizza Man nevű pizzériában. Ott voltak Gaia szülei, bátyja, vőlegénye, összes barátai és üzletfelei, egyszóval voltunk vagy 18-20-an. És nem meglepő, hogy nem mehettünk be azonnal a pizzériába, ami már amúgy is csordultig tele volt. (Itt, Firenzében az a szokás, hogy szombat este mindenki étterembe megy vacsorázni.) Szóval vártunk és vártunk, közben Gaia teremtett nekünk valahonnan kis, lángos szerű falatkákat. Aztán mikor végre leültünk, még mindig nem térhettünk rá a fő fogásra, újabb előételt kellett enni, na én már itt tele voltam - ahogy itt mondják - mint egy tojás. Szóval füstölt sajttal, mozzarellával, paradicsommal és bazsalikommal töltött pizzakenyér volt soron. Majd végre, A pizza. Ebben az étteremben csak a Margherita pizza különböző fajtáit lehet kapni, mást nem. Én persze csak belepiszkáltam, mert elég volt aznap estére az evésből.

Na de térjünk rá a társaságra! Mintha csak miattam jött volna össze ez a kis banda, hogy sűrítve bemutassa nekem Itáliát: Gaiáék déliek, Calabriából valók, a többiek pedig északiak, jórészt toszkánok. Nagyon érdekes volt számomra látni rajtuk keresztül az ország két része közti különbséget! Gaia apukája sudista (nem nudista!), azaz egész este mást sem hallottunk, mint, hogy a déliek így jobbak, mint az északiak, meg úgy stb., s hozzá igen erősen gesztikulált. Az a fele az asztalnak azonban, ahol én ültem, északiakból állt, akik nagyon kedvesek voltak, de kimértek, kevésbé hangosak, mint a déliek.

Mivel sokan voltunk, érthető módon én csak a körülöttem ülőkkel beszélgettem. Na jó, nem túl sokat... A velem szemben ülő lány, Francesca olyan firenzei dialektusban beszélt, hogy néha még Antonella is kétszer visszakérdezett, hogy mit is akar mondani. Na most képzelhetitek, hogy én minek voltam kitéve, mikor a különben igen érdekes munkájáról mesélt nekem (a helyi divat hetet szervezi). ÉÉÉssss, mikor megtudták, hogy külföldi vagyok (már eltelt addig vagy fél óra), de elég jól megértek mindent, Francesca barátja, Diego reakciója a következő volt: porca miseria! (hű az anyja, kb.) Majd: Ágnes Kovács! Jajj mondom igen... kiderült, hogy Diego nyomon követte a csaj pályafutását. Hát gratulálok...

Még az ír pubban beszélgettünk a Montalbano felügyelő c. sorozatról, amit nagyon szeretek. A Studio Italiában még egy előadást is tartottak a film alapjául szolgáló könyvről (pont akkor kezdett el magyarul menni a tévében, mikor én kijöttem). Az a mű különlegessége, hogy szicíliai nyelvjárásban íródott és Montalbano is így beszél. Mikor idéztem egy mondatot a sorozatból ebben a dialektusban, teljesen el voltak ájulva. Antonella ettől kezdve úgy mutogatott engem, mint egy bazári majmot: Na, Piros, mit mond a Montalbano, na mit??!! :-)

Hű, te jó ég de sokat írtam, na még annyit, hogy hazafelé 5-en, plusz egy tévé préselődtünk be Anto Cecilia nevű kocsijába. Azért Cecilia, mert csak. (Léna, Cecilia üdvözli Liát! :-))