Lakótársat keresünk - nem beszélni olasz

Hireten elég sok dolgom lett.

A múlt héten találkoztam egy magyar lánnyal, Tündével, ő már november óta itt van. Segített nekem megcsinálni a menzakártyámat, amivel igénybevehetem a csodálatos sulis menza szolgáltatásait. És ebben a mondatban semmi irónai nincs! Komolyan mondom, ha bármelyik magyar egyetemen ilyen lenne a kaja, benne lenne az esti híradóban! Pedig a BKF-en sem utolsó, na de itt!!

A sor egészen az udvar közepéig kanyarog, és mikor túl jutunk a tálca-papíratálcára-kés-villa-szalvéta-pohár automatizmuson, igazi pizza látványsütöde fogad: fehér sapkás szakácssereg, hosszúnyelű lapáttal süti a különböző fajtájú pizzákat, a kemencében. Jobb oldalon. Bal oldalon az előételek sorakoznak: felvágottas tál mortadelláva és prosciuttóval, narancs- és kiwikarikákkal, vagy sajttal és olívabogyóval. Majd a tészták és a rizotto, husi és köretek, saláták, azokhoz különböző öntetek. Végül puding, vagy joghurt, és gyümölcs. Üdítő korlátlan mennyiségben fogyasztható. És mindez 2.10 €-ért (ha sokat eszel, akkor is csak 2.80). Hát iggggen...

Ja, azt írták a menzakártyámra, hogy PiPoska Szabo...

Tünde amúgy nagyon kedves lány, és csak félve írom le, hogy mostanra profi biciklitolvaj lett, mert tudom, hogy többen előítélettel visltetenek majd ezek után iránta. Dehát drága itt az élet, és különben is, júniusban majd otthagyja valahol az utcán, és tovább lophatják.

Elmentünk egy hídhoz megnézni a nutriákat (jaj vagy magyarul nem így van? valami hódfajta), csak nem jól sikerültek a képeim, úgyhogy egy "de szemetes itt is a folyó" címűt tettem föl.

Másnap találkoztam egy lengyel lánnyal, Karolinával (balra) és egy bolgár csajjal, Lusivel (jobbra). Szegényeket nagyon megsajnáltam, mert lakást keresnek, és tudom, milyen nehéz. Az elején, még csak ketten voltunk Karolinával, plakátokat ragasztottunk az utcán, hátha jelentkezik valaki lakótársnak, így kevesebbet kell majd fizetni a lakásért. Következő nap akadtunk össze Lusivel, és hármasban mentünk egyik ingatlanügynökségtől a másikig.

Még soha életemben nem voltam ingatalanügynöknél, de ezt most asszem bepótoltam. Az összes ingatlanos szakkifejezést megtanultam, szóval, ha valaki lakást akar venni Olaszországban, szóljon csak bátran, szívesen közvetítek. Én nem is tudom hány lakást néztünk végig, az egyik túl kicsi volt, a másik túl nagy, túl sötét, túl világos, túl régi, túl új... Közben délutánonként, Karolina egy "ismerősénél", Francesco bárjában pihentünk meg teázni, vagy cappuccinózni. Az első napokban ide járt mindig Karolina, és összeismerekdett a tulajjal, aki mindig kérdezi, hogy hogy áll a lakáskeresés.

Rólam először azt hitte, amerikai vagyok (Pedig nem is strandpapucsban mászkálok, ahogy a dilis amcsik teszik. Attól még,h "F"-fel kezdődik, nem Florida...), mert hogy nem lát minden nap magyarokat az utcán. Aztán kitalálta, hogy úgy nézek ki, mint Julia Roberts, mert, hogy olyan a szemem. Hát tényleg, megdöbbentő a hasonlóság köztem és Julia Roberts között...

Vasárnap vásár volt a Piazza Santa Crocén, marionett előadással.

A Piazza Santo Spiritón pedig bio- és kézművesvásár. Vettem egy üveg szilvalekvárt, féltem, hogy kukaclekvár, mert bio, de nem! Fincsi!

Ez a Szabadság tér. Nem volt 17-es szám.
Na mesélem tovább a kalandaimat újdonsült "barátaimmal"!
Szóval tegnapelőtt sajna összeakadtunk az egyetemen még egy lengyel lánnyal, Annával, amit "Anyjának" kell mondani (most már tényleg úgy gondolom, h az "anyját"!!!), és egy szlovák fiúval, Roberttel. 5 former socialists! :-)
Ez a drága Anyja, nem hajlandó olaszul beszélni, mert csak kicsit tud (akkormegmia..értvanitt???), angolul tud ugyan, de minek azt használni, még elkopik, CSAK és kizárólag lengyelül hajlandó értekezni a többiekkel! Amit persze rajtam kívül többé-kevésbé mindenki ért, mivel szláv nyelvek. (Na jó, Lusi csak szavakat.) Eddig kb. 6 milliószor szóltam rá, de úgy látszik kölcsönös az utálat. Azztán tegnap besokalltam, és megpróbáltam otthagyni őket, de nem olyan könnyű szabadulni, mindig újra hívnak.

Tegnap este Tündével elmentünk egy közeli bárba, ahol Erasmus találkozó volt. Elég fura volt, mivel egy ici-pici helyen zsúfolódtunk. De az marha jó ebben az országban, hogy olyan illatosan mehet haza az ember minden ilyen szórakozóhelyről, mint az ibolya, és nem kell 3 napig a kádban ülni, hogy kijöjjön belőlem a cigiszag! Éljen a NO SMOKING! (Vietato fumare!)
Próbáltunk beszélgetést kezdeményezni 4 német, 1 spanyol és 1 amerikai lánnyal, ami többé-kevésbé sikerült is, angolul! És körülöttönk az összes butus diák angolul beszélt!!! Mi csak ültünk, és azon gondolkoztunk, hogy legközelebb csinálunk egy táblát: Ne szólj hozzám, csak olaszul, vagy sehogy! felirattal.
Nem értem, hogy fognak ezek vizsgázni itt...
Az óráim egyelőre nem indultak, választottam mást, pénteken megyek először.
És holnap, holnap megyek RÓMÁBA!!!!! :-)