No persze nem üdülni mentem, hanem a szakdolgozatomhoz gyűjtöttem anyagot a Római Magyar Akadémián. De ha már ott voltam, naná, hogy végigrohantam a városon.
9.29 Érkezés a Termini pályaudvarra, térkép elő, másfél órám volt rá, hogy megtaláljam az akadémiát. Nem akartam buszozni, úgyhogy gyalog vágtam neki.
Mivel Firenze "kicsi" és mások szerint tök gyorsan oda lehet érni mindenhova gyalog (nekem mégis mindig legalább fél óra, mire eljutok valahova), nagyon féltem, hogy lévén Róma nagyváros, 11-ig nem érek oda, úgyhogy kb. rohantam.
Mikor 10 perc alatt ott voltam a Via dei Fori Imperialin, gyanús lett, hogy nem kéne ennyire sietni, de hát biztos, ami biztos.
Miután megláttam a Colosseumot, és a kedvenc Vittorio Emanuele emlékművet, vigyorogva mentem tovább, valszeg mindenki hülyének nézett, de hát sajnálom, ez a legjobb város és kész.
A járdán munkagépek álltak, úgyhogy fehér kavicságyon kellett tovább mennem, s úgy nézett ki a csizmám, mintha a mésztelepről jöttem volna.
Erről jut eszembem, jó meleg volt Rómában, 7-8 fok! Bocs, Giordi...
Bementem az akdémiára, ami a Palazzo Falconieriben található. Nagyon szép épület.
Az Orsi nevű hölgy, aki a tudományos titkár, kávéval fogadott és nagyon kedvesen segített nekem. Körbevezetett az egész épületben.
Nagyon nehéz kitalálni, hogy ez melyik...
Megtudtam, hogy március 20-án lesz itt egy est, ahol BächerIván fog zongorázni (!) és a műveiből olaszul Gyabronka József olvas föl. (Ő volt Vuk hangja, ha nem ugrig be elsőre, ki is a művész úr.) Állítólag Bächer nem tud zongorázni. Remélem el tudok menni, és csekkolom.
2-ig megcsodáljuk a teret, aztán hátraarc és vissza a túlpartra.
Igazából, be kell, hogy valljam, mini Angyalok és démonok túrát szerveztem magmnak. Vagyis megpróbáltam a könyvben szereplő helyek legtöbbjéhez ellátogatni. (A látszat ellenére, nem vagyok ám fanatikus rajongó, csak van még 60 oldal hátra, és iszonyú izgi, ja és otthon maradt a könyv...)
Innentől kezdve tényleg rohannom kellett. Végig a Tevere partján, majd az Angyalok hídján futottam át, akárcsak Bonetti, a sorozat elején.
El az Angyalvár és csatolt zsibvásárjai mellett, hogy megnézzem a Vatikánt is.
Ez a Bernini alkotás a Szent Péter téren van, plusz még az azt hiszem 4, vagy 5, a különböző szeleket ábrázoló mű.
Itt már iszonyúan korgott a gyomrom, de nem akartam azzal tölteni a maradék 2 órámat, hogy ücsörgök egy kajáldában, amikor még annyi mindent meg kell néznem.
Amikor a Pantheon felé indultam, hát valljuk be, kicsit eltévedtem. (Gáz, mert kb. 2 utcányira van a Piazza Navonától.)
Ez is kedvenc! Az Aracoeli templom.
Most nem mentem be, mert már igazán kevés időm volt, de belül Ikea csillárok vannak. (Legalábbis én így hívom.)
És egy térre jutottam, ahol egy idióta maskarába öltözött valaki interjúvolt egy öltönyös urat.
A képen éppen igazgatja a fejét.
Előtte ettem egy "sétálós pizzát", így nem kellett ücsörögnöm sehol.
Van itt egy kettős zebra, úgy kettős, hogy közben van egy járdasziget, remélem érthető. Na és az egyik felén a múltkor sem volt lámpa, és még most sem! Persze szép nagy úton megy át, aztán éld túl, vagy ahogy jólesik.
Most nem mentem be, mert már igazán kevés időm volt, de belül Ikea csillárok vannak. (Legalábbis én így hívom.)
Amúgy jó hosszú lépcsősor vezet fel, ez látható.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése