Csütörtökön három napra a híres Baci Perugina (azaz perugiai csókok) csoki nyomába eredtem. Vagyis ellátogattam Umbria tartomány fővárosába, Perugiába. Na jó, persze nem csak a csoki miatt mentem, mivel azt minden sarkon lehet kapni itt, Firenzében is. Látogatóban voltam egy ismerősünknél, Kati néninél. De még csak nem is csupán egy egyszerű látogatást tettem, mint újságírótanonc utaztam el. Ugyanis Kati néni férje, Enio egy online újságot vezet, és náluk leszek szakmai gyakorlaton. (Aki meg akarja nézni: umbrialeft.it) Ne essünk kétségbe, de ez a helyi kommunista párt lapja! :-DDDDDD (Tudom, többen ezek után nem állnak velem szóba, úgyhogy azoknak pá puszi!)
Szóval csütörtök reggel fölültem a vonatra és elindultam Umbriába. A 2 órás út egy szakasza a Lago Trasimeno mellett vezetett el. Ezt a vonatablakból fényképeztem, szóval nem valami jóminőségű kép. De a bénaságomnak köszönhetően látszik, hogy itt még a kis helyi vonatok is légkondicionáltak. Nyáron.
Egy régi kedves ismerős: Maggie. Ő Kati néniék kutyája. Persze már nem emlékezett rám, hiszen 4 és fél éve találkoztunk utoljára, így nagyon megugatott, mikor megérkeztem. De 2 perccel később fölugrott az ölembe, és ott ült. Jófej kutya, nem szeret a földön ülni, csak ölben, fotelben, sőt még a parkban is a padon. :-) Van macskájuk is, Amélia, ő meg megnyávogott. Persze minden este ment a cirkusz a kutya, meg a macska között, főleg Maggie féltékeny a cicára.
Másnap reggel bementem Enióval a szerkesztőségbe. Bamutatott a többi 3 újságírónak, ugyanis össz-vissz négyen írják az újságot. Ennek ellenére, két elég nagy szoba álla a rendelkezésükre. Persze rögtön megkaptam, hogy calcio magiaro he-he-he, azaz magyar foci he-he-he. Nem mintha nekem bármi közöm lenne a magyar focisták heti 90 perces egészségügyi sétájához...
Egy héten egyszer nyomtatott formában is megjelenik a lap, mivel Umbriában ez a legolvasottabb online újság. (Ez így nem valami értelmes tudom, de azért van, hogy akiknek nincs netjük azok is tudják olvasni a főbb híreket.)
A kép amúgy Perugia Piazza Italia nevű terét ábrázolja.
Ez Kati néniék utcája melletti utca. :-) Ezeknek a fajta fenyőknek a tobozából nyerik azt a fenyőmagot, amit enni szokás. Jaj de izgi.
Ez a város legrégebbi kávéháza, a Sandri kirakata. Állunk előtte Kati nénivel, épp magyarázza nekem, hogy még mindig ugyanúgy néz ki belül, mint régen és hogy menjünk be kávézni, mikor megjelenik egy amerikai turistacsoport (voltak vagy 20-an), és az idegenvezető aszongya nekik: Would you like to drink a cup of coffee here? Hát persze, hogy mind a 20-an vudlájkoltak... Szóval nyomorogva ittunk egy cappuccinót és ettünk egy nagyon fincsi grízes sütit, amin annyi porcukor volt, hogy Anyu barátnői biztos egységesen fújogatták volna le róla.
Iszonyat nagy szemű babok. A tarkának az a neve, hogy a pápa pénze, éljen soká Ratzinger bácsi.
Egy éve épült ez a Minimetró, ezzel közelkedtünk, nagyon édi! Ugyanis Perugia egy domb tetején épült, a történelmi városrész, a központ itt van. De mivel manapság már sokkal többen laknak itt, ezért a völgyet, ahova építkeztek, ezzel kötötték össze a belvárossal. Sajnos elég kevesen használják, inkább autókáznak, pedig ez viccesebb!
Falból fa.
Ez egy olyan bolt, ahol minden papírból van, vagy papírral van bevonva. Persze művészien. Nagyon szép és nagyon drága. (Látszik Kati néni a tükörben, meg az én könyököm.) 
Ez az egy tornya maradt meg a városnak a sokból. A tornyok régen a gazdagság jelképei voltak, de a nép ledöltötte őket valamikor. (Ez hihetetlenül tudományos volt.)
Utcakép. Meglepően kevés dologra emlékeztem Perugiából előző látogatásomról, de erre az utcára igen. Mert szűk.
Ági, ismerős? :-) A San Bernardo templom. Lyukas a teteje, beázik. De szép zöld a környéke.
A főtér, a Fontana Maggioréval. (Na erre is emlékeztem.)
És a főutca.
Illuminátus jelekre bukkanttam a dómban, úgyhogy tisztára Robert Langdonnak éreztem magam az Angyalok és Démonokból. :-)
Ez a régi tanácsterem. Most egy sajtótájékoztatót tartottak éppen, ami már 5 percce ment, mikor odaértünk. Ott ült a két előadó és lehet látni a széleskörű érdeklődést.
Szóval csütörtök reggel fölültem a vonatra és elindultam Umbriába. A 2 órás út egy szakasza a Lago Trasimeno mellett vezetett el. Ezt a vonatablakból fényképeztem, szóval nem valami jóminőségű kép. De a bénaságomnak köszönhetően látszik, hogy itt még a kis helyi vonatok is légkondicionáltak. Nyáron.
Egy régi kedves ismerős: Maggie. Ő Kati néniék kutyája. Persze már nem emlékezett rám, hiszen 4 és fél éve találkoztunk utoljára, így nagyon megugatott, mikor megérkeztem. De 2 perccel később fölugrott az ölembe, és ott ült. Jófej kutya, nem szeret a földön ülni, csak ölben, fotelben, sőt még a parkban is a padon. :-) Van macskájuk is, Amélia, ő meg megnyávogott. Persze minden este ment a cirkusz a kutya, meg a macska között, főleg Maggie féltékeny a cicára.
Másnap reggel bementem Enióval a szerkesztőségbe. Bamutatott a többi 3 újságírónak, ugyanis össz-vissz négyen írják az újságot. Ennek ellenére, két elég nagy szoba álla a rendelkezésükre. Persze rögtön megkaptam, hogy calcio magiaro he-he-he, azaz magyar foci he-he-he. Nem mintha nekem bármi közöm lenne a magyar focisták heti 90 perces egészségügyi sétájához... Egy héten egyszer nyomtatott formában is megjelenik a lap, mivel Umbriában ez a legolvasottabb online újság. (Ez így nem valami értelmes tudom, de azért van, hogy akiknek nincs netjük azok is tudják olvasni a főbb híreket.)
A kép amúgy Perugia Piazza Italia nevű terét ábrázolja.
Ez Kati néniék utcája melletti utca. :-) Ezeknek a fajta fenyőknek a tobozából nyerik azt a fenyőmagot, amit enni szokás. Jaj de izgi.
Ez a város legrégebbi kávéháza, a Sandri kirakata. Állunk előtte Kati nénivel, épp magyarázza nekem, hogy még mindig ugyanúgy néz ki belül, mint régen és hogy menjünk be kávézni, mikor megjelenik egy amerikai turistacsoport (voltak vagy 20-an), és az idegenvezető aszongya nekik: Would you like to drink a cup of coffee here? Hát persze, hogy mind a 20-an vudlájkoltak... Szóval nyomorogva ittunk egy cappuccinót és ettünk egy nagyon fincsi grízes sütit, amin annyi porcukor volt, hogy Anyu barátnői biztos egységesen fújogatták volna le róla.
Iszonyat nagy szemű babok. A tarkának az a neve, hogy a pápa pénze, éljen soká Ratzinger bácsi.
Egy éve épült ez a Minimetró, ezzel közelkedtünk, nagyon édi! Ugyanis Perugia egy domb tetején épült, a történelmi városrész, a központ itt van. De mivel manapság már sokkal többen laknak itt, ezért a völgyet, ahova építkeztek, ezzel kötötték össze a belvárossal. Sajnos elég kevesen használják, inkább autókáznak, pedig ez viccesebb!
Falból fa.
Ez egy olyan bolt, ahol minden papírból van, vagy papírral van bevonva. Persze művészien. Nagyon szép és nagyon drága. (Látszik Kati néni a tükörben, meg az én könyököm.) 
Ez az egy tornya maradt meg a városnak a sokból. A tornyok régen a gazdagság jelképei voltak, de a nép ledöltötte őket valamikor. (Ez hihetetlenül tudományos volt.)
Utcakép. Meglepően kevés dologra emlékeztem Perugiából előző látogatásomról, de erre az utcára igen. Mert szűk. Ági, ismerős? :-) A San Bernardo templom. Lyukas a teteje, beázik. De szép zöld a környéke.
A főtér, a Fontana Maggioréval. (Na erre is emlékeztem.)
És a főutca.
Illuminátus jelekre bukkanttam a dómban, úgyhogy tisztára Robert Langdonnak éreztem magam az Angyalok és Démonokból. :-)
Ez a régi tanácsterem. Most egy sajtótájékoztatót tartottak éppen, ami már 5 percce ment, mikor odaértünk. Ott ült a két előadó és lehet látni a széleskörű érdeklődést. No és a gyönyörűen megválasztott, a teremhez pompásan illő új székeket.
Perugia két jelképe: a griffmadár és az oroszlán. Ezek az 1200-as évek óta valamelyik háznak a tetején voltak, de nemrég "szoborrákot" kaptak és betették őket az Umbriai Nemzeti Galériába gyógyulni (a szoborrák azt jelenti, hogy valamitől elkezdtek kilyukadni).
Perugia két jelképe: a griffmadár és az oroszlán. Ezek az 1200-as évek óta valamelyik háznak a tetején voltak, de nemrég "szoborrákot" kaptak és betették őket az Umbriai Nemzeti Galériába gyógyulni (a szoborrák azt jelenti, hogy valamitől elkezdtek kilyukadni). Megnéztük a galériát is, láttunk a többi közt Perugino és Pinturicchio képeket is (amiről kitalálták, hogy PintOricchiónak kell mondani).
És a végére, itt volt Anyu hétfőn és kedden. A személyiségi jogait figyelembe véve alig látható képet teszek fel róla. :-) Sajnos majdnem végig esett az eső.
És a végére, itt volt Anyu hétfőn és kedden. A személyiségi jogait figyelembe véve alig látható képet teszek fel róla. :-) Sajnos majdnem végig esett az eső.Ja, Perugiában is... nem igaz ez az ország! Otthon meg nyár van.
Figyu mennyi zöldséget eszem!!! (És beszélek.)
Figyu mennyi zöldséget eszem!!! (És beszélek.)
akarom azt a kutyát.
VálaszTörléskérlek majd hozd haza.:)