California, Szahara - incredibile!

Szokás szerint le vagyok maradva a bejegyzésekkel, úgyhogy most a május 9-i kirándulásunkról írok.

Az egyik Erasmusos szervezet szervezett (:-)) egy borkóstolóval egybekötött kirándulást, s ezen vettünk mi is részt.

A találkozót reggel fél 9-re hirdették a Piazza della Libertára. Odaértem, és csak 2 finnt találtam ott (Marit és Juusót). Már 3/4 9 is elmúlt és még mindig semmi, semmi buszt nem láttunk (közben Tünde is megérkezett). Arra gondoltunk, hogy eltévesztettük a teret és a Piazza della Repubblicára kellett volna menni, de arra jutottunk, hogy 4-gyen már csak nem vagyunk ennyire hülyék.

Aztán láttuk közeledni az egyik AEGEE-s (ez a szervezet neve) gyereket, Jacopót, kiderült, hogy összesen 16-an vagyunk, lemondták a buszt, és három kocsival megyünk.

Tündét, a finneket és engem Jacopo vitt.

Persze az úton megbeszéltük a finnekkel, hogy mi szegről-végről rokonok vagyunk, Jacopóval meg, hogy ő és a barátai decemberben voltak Budapesten.

Egyszer csak egy városhatár táblán, vagy hogy hívják az ilyeneket, azt láttuk, hogy La California. Néztük, hogy jövünk már egy ideje, na de azért hogy ilyen gyorsan a tengerentúlon legyünk...

Közben Juuso, a finn fiú nyugtázta, hogy sofőrünk egy Schumacher. :-)

11.30-ra meg is érkeztünk Marina di Bibbonába, ami azért döbbenetes, mert ez volt a programban is és ilyen soha az életben nincs Olaszországban, de most volt! Pedig 3/4 óra késéssel indultunk...
(A képen balról jobbra: Tünde, Jacopó, Mari, Juuso, a háttérben álló lányok nevét nem tudom, ők franciák voltak.)

És elindultunk a tengerpatra... így.

Nyakig a fekete homokban.

Juuso közölte, hogy California után eljutottunk a Szaharába is. Hurrá.

A tenger szép volt, bár szerintem ez a partszakasz annyira nem mutatós.



Fürödni persze nem nagyon lehetett, mert iszonyat hideg volt a víz.
Egyik német lány azért bemerészkedett, de hát erre mit mondjak, ő német.
Szóval tábort vertünk.
Jacopo anyukája csinált nekünk szendvicseket és azt ettük a parton.
Az egyik srác, Giacomo homokvárat épített és közben megállás nélkül beszélt. De az égvilágon mindenről. Mire az egyik német lány, Katharina megkérdezte, hogy mit tanul, kiderült, hogy mérnök lesz, amin Katharina meglepődött, ő inkább valami filozófusnak nézte.
Giacomónak egyébként az a szokása, hogy minden hónapban kiválaszt magának egy szót és mindenre azt mondja.
Május szava: incredibile (azaz hihetetlen).
Úgyhogy megszavaztuk ezt a nap, vagyis a kiránulás szavának is.


Kimondottan meleg sem volt.
A németeken, és egy olasz lányon kívül senki nem öltött fürdőruhát.
Persze úgy leégtünk, mint állat, mert "félrohadt idő volt", hogy Kati néni szavaival éljek. Vagyis nem nagyon sütött a nap, csak derengett, fújt a szél.
A lábfejemet, meg a nyakamat minek bekenni felkiálltással ücsörögtem, persze, hogy 3 óra alatt elszenesedett.
Incredibile (a továbbiakban így szerepel Giacomó) szerint az olaszok nem fürödni mennek a tengerhez, hanem kifekszenek a partra és mint a sütőben, időnként megfordulnak.


Ő Incredibile, éppen Tündével kardozik.
Mert eszébe jutott, hogy a magyarok jók a vívásban és ezt gyorsan ki kellett próbálni. :-)


Néha elsétáltunk lehűteni a lábunkat.
És persze ekkor készültek az elmaradhatatlan tengeres fotók.

(A háttérben messze Elba látszik.)

Baywatch

Tünde hozott magával retket és azt is evett.
Mari, a finn lány nézte, hogy mi az, de egyikünk sem tudta olaszul, hogy hívják.
Mire közölte, hogy finnül retesi!! Nahát, az majdnem retek!! :-))

nyomok a homokban

Hogy ne ragadjon a vizes lábunkra a homok, Tünde nagy ötlete az volt, hogy először az egyik lábát szárítja meg féllábon, majd a másikat.

Nem vált be...
Nem olyan, mint egy cipő?! :-)

Továb indultunk Guado al Melóba, a borkóstoló helyszínére.

Ez egy borászat, meglepő módon.

Ja, még előtte az egyik szervező lány beszélgetni akart velünk, és mikor kiderült, hogy 2 finn és 2 magyar van, nagyon elmésen közölte, hogy Jé, akkor ti megértitek egymást! Persze mondtuk, hogy hát nem annyira, erre megkérdezte: És akkor sem értitek meg egymást, ha nagyon lassan beszéltek? :-)) De, akkor igen...

Juuso és Mari nézik a szőlőt.
Egyébként velük nagyon jóban lettünk, igazán nagyon aranyosak.

Ez a kilátás a szőlőre.

Itt meg én vagyok, a háttérben na mi?

Hát a szőlő!

Ez egyszerűen incredibile!

Ez a nőci magyarázott nekünk, arról, hogy hogy termesztik a szőlőt, hogy lesz belőle bor, hány fajta szőlő van itt stb.
Ő amúgy német volt, de nagyon jól beszélt olaszul.

Itt is ilyen izékben készül a bor, mint Villa Montepaldiban.

Emlékeztek?

Na itt már hordók is láthatók.

Aztán megkóstolhattunk egy pohár fehér és egy pohár vörös bort.

(Szerintem a vörös förtelmes volt, no mindegy, én nem értek ehhez, meg amúgy sem szeretem a vörösbort. Talán ez lehetett a baj.)

És a nő nagy tálakra kitett kétféle sajtot és kétféle kenyeret. Persze mindenki nekiesett, olyan éhesen voltunk!
A borospoharat és a nyakba akasztható borospohár tartót (mikor akasztjuk amúgy a nyakunkba a borospoharat egy borkósoltón kívül?) megkaptuk ajándékba.

A terem egyik sarka gyerekeknek volt berendezve, játékokkal, mesekönyvekkel.

Na ezt is gyorsan fel kellett fedezni. :-)

Tünde éppen egy zenélő Barbie-s könyvvel játszik, vele szemben Katharina, a német lány ül.

Majd Bolgheri felé vettük az irányt.

Itt élt a híres költő, Giosué Carducci.

Láttuk a ciprusokat is, amikről sok-sok verset írt.

Picike ez a város, de nagyon aranyos.

Épp csak egy fagyit ettünk itt, kicsit nézelődtünk, beszélgettünk.

Az egyik utca.

Sok itt az étterem.

Ja, persze mi megint megtaláltuk a játszóteret,

Incredibile le is fényképezett minket gyorsan. :-)

Aztán Tündének pisilnie kellett és bement az egyik étterem mellékhelyiségébe.

És ott mit látott?! (A slózin kívül.)

Azt, hogy tele van Unicumos plakátokkal az étterem.

Megkérdezte a pincért, hogy magyar-e itt valaki, mire ő közölte, hogy igen, a tulaj.

És ki? Hát Zwack!

Ő is megtalálta a legkisebb várost az étteremalapításhoz.

a menü tábla

Itt mutatja: magyar specialitások! :-)

(És jó társaság?? Ugyan ki? A Zwack?! Csak nehogy beleessen a parókája a levesembe.)

Aztán kiültünk egy pados részre, majdnem mindannyian és kellemesen beszélgettünk.

Az egyis szervező srácnak van egy haverja, akinek Pesten van salsa táciskolája és kölzöte, hogy ő italo-ungheresének érzi magát, azaz félig magyarnak, mert annyit jár hozzánk.

Incredibile meg elképzelte, hogy majd 50 év múlva is itt fogunk ücsörögni és kötögetünk és felidézzük a régi szép időket.

:-))

Hát ez igen valószínű...
Haza is menetrendszerűen érkeztünk, meg is állapítottuk, hogy ez a nap tényleg incredibile volt!

Másnap elmentem egy napra Perugiába, meglátogatni Kati néniéket.

Pont ott volt náluk az unokahúga, Gyöngyi is (jaj vagy Györgyi? Ezt a két nevet mindig keverem.). Együtt elmentünk ebédelni a Lago Trasimenóhoz.

Kati néni férje Ennio és anyukája is jött velünk.

Szép hely volt, csak majd' egy órát vártunk a kajára, mire kihozták, mert elrontottak valamit, mikor fölvették a rendelést.

A szétégett lábfejemmel sétálgattam tovább a tóparton.

Igen kellemes élmény volt.

Aztán este hazamentem, mert másnap suli volt.

Szép hely ez a tó is, van benne 3 sziget, az egyiken egy étterem és oda kis motorcsónakkal viszik az embereket, nagyon jópofa.

Az utóbbi napokban már iszonyú hőség van Firenzében, gondolom olyan, mint otthon.

Nehéz bármit is csinálni ebben a melegben, ezt is csak éjfél után tudom írni, mert addig tiszta tompa az agyam, míg kicsit hűvösebb nem lesz.

Holnap megpróbálok nekiülni egy következőnek.

Még van 3 bejegyzésre való élményem!