Nagyon beletaláltak a lányok, mikor az "utolsó vacsorámon" Elizabeth Gilbert Eat, pray, love című könyvét adták nekem ajándékba. Az "eat" című fejezet Olaszországban játszódik (sajnos nem Firenzében, hanem Rómában, így esténként, mikor olvasom, mindig fájdítja a szívemet a sok római séta, no de lesz majd még nekem is!) Szóval, attraversiamo, azaz menjünk át! Ez a főszereplőnő kedvenc olasz szava, mert jól hangzik. Sokszor mondogatja ezt séta közben és mindig átmegy az utca másik oldalára. Ma én is így tettem, átmentem. Csak nem az úton, hanem a hídon. Elkezdtem fölfedezni az Arno túlpartját, az Oltrarnót.
Először is a Forte di Belvederéhez indultam, egy igencsak meredek úton. Végig egy francia iskolás csoport jött a hátam mögött, rém idegesítő volt, ahogy szó szerint a nyakamba lihegnek, így gondoltam megállok, és megvárom, amíg elmennek mellettem. Hát körülbelül tíz percig álltam, ugyanis, az általam 20 fősnek becsüt csoport csak jött és jött, voltak vagy 100-an, de végül szerencsére lehagytak. Nem sokkal ezután, odaértem az erődhöz, ahol állítólag nincs semmi, "csak" gyönyörű a kilátás. Én azonban a szép kilátásban nem, csak a nincs semmiben részesültem, ugyanis be volt zárva. Megint. Az útikönyv szerint minden nap nyitva van 10.00-től napnyugtáig, de mint Carmentől megtudtam, igen minden nap, kivéve télen... A francia iskolások felszívódtak.Azt hittem lefelé menet könnyebb lesz a meredek lejtőn jönni, de úgy remegett a lábam, hogy ötpercenként meg kellett állnom, mert azt hittem ott helyben összeesek. (Pedig sportolok rendesen, magas házban a 3. emeleten lakom, nincs lift.)
Ezek után a San Miniato al Monte templom felé vettem az irányt. Ehhez a Piazzale Michelangiolo (nem elírás, így van firenzeiül az, hogy Michelangelo) megállónál kellett ismét leszállnom a buszról. Ez itt A tök szép hely.
Pillangó kavicsból.
A San Miniato al Monte templom. Szent Minias sírja helyén emelték.
A templom alatt / előtt (szintben alatta) temető áll, ahol régi firenzei polgárok sírjai láthatók.
Ő a temető rejtélye. Nem lehetett közelebb menni, így nem látszik, hogy ki van itt eltemetve, de biztos nagyon híres, mert még a zászlót is kitűzték mellé.
Ilyen szép zöld a környék.
Ismét a csodás panoráma.
Szépen sütött ma a nap, de egyáltalán nem volt meleg. És mit láttam! Egy külföldi srácot, rövidujjúban!!! Nem hinném, hogy svéd volt, mert remek angolsággal beszélt a barátaival, akik téli kabátban voltak. (Tudom, hogy ettől még lehetett svéd, de szerintem nem volt svéd. :-) )
Hey, Mister! Nekem is ilyen sír kell!
Na hát ez sem semmi.
A templom belülről. Nagyon érdekes dolgokat művel a fényképezőgépem, de kifejezettem szeretem. Ez a kép sötétben készült, mert nem égett egy lámpa sem a templomban. És vaku nélkül, láss csodát, az összes benti fotóm ilyen lett. (Valami "P"-re állítottam véletlenül, nem tudom, mit jelent, de jó.)
Freskó a falon.
Ezt is csak a látvány kedvéért tettem föl.
A környező dombság.
Nagyon tetszett, hogy a temető, és a templomkert többszintes. Carmen mesélte, hogy egyszer az iskolájával csináltak itt egy irodalmi estet (mivel ő olasz tanár). Minden sír mellé odaállított egy diákot és így sorban, sírról sírra, adták elő néhány híres angol költő versét. Már csak az kellett volna, hogy éjfélkor... milyen Poe-s. És ez itt a reklám helye: Gabi barátnőm (és társai) kisfilmjét (mely nagy karriert fog befutni) itt lehet látni:
4 részből áll, a többire tovább kell kattintani. (Nincs köze Firenzéhez, de nagyon jó!)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése