Tegnap volt Carmen fiának, Lorenzónak a 21. születésnapja. Nagyon kedvesek voltak, és hagytak nekem a tortából. Annyira finom volt, hogy mindjárt el is kérem a receptjét.
Egy reggeli kép. Ez a macska átalussza az egész napot.
Mivel eddig még nem tettem, írok picit a firenzeiekről, a velük kapcsolatos eddigi tapasztalataimról és a városról. Tényleg igaz, hogy ha az ember olaszul szól hozzájuk, kedvesebbek és segítőkészebbek, mert örülnek, hogy beszéli más is a nyelvüket. Csak nem értem, hogy miért van az, hogy néha elkezdenek olaszul válaszolni, majd angolul is megmagyarázzák ugyanazt... biztos mert szőke vagyok. Azonban az utcai járókelőknek itt stílszerűen szobrot lehetne emelni, mint az udvariatlanság mintaképeinek. Az amúgy is szűk utcákon, ahol nem elég a robogókat, a biciklistákat és a minden tíz percben felbukkanó szemetes autókat kerülgetni, van, hogy hármasával jönnen szembe (egymás mellett az emberek), és a világért nem húzódnának félre, egy centit sem, elvárják, hogy a szembejövő lépjen le a járdáról. Aztán, senki ne panaszkodjon addig Budapest levegőjének szennyezettségére, amíg nem szippantott itt egy jó méllyet, és ha ez még nem lenne elég, valószínűleg itt kapható a világ legbüdösebb cigije, és mindenki ezt szívja. Mi sem bizonyítja jobban a piszkos levegőt, mint hogy otthon elég volt négynaponta hajat mosnom, itt meg már minden másnap kéne, de olyan lusta vagyok, hogy csak háromnaponta szoktam. :-)
Ma ellátogattam a Santa Croce templomba, ahol sok híres olasz történelmi személyiség nyugszik. A fenti képet természetesen Róka Jolán tanárnőnek ajánlom, és az ő GuGGGGlielmo Marconijának! :-)
Il Porcellino. Azaz a bronz vadkan. Ez a helyi Trevi-kút, ha valaki megsimogatja az orrát, az állítólag biztosan visszatér a városba.
Helyes kis kék kapu.
Maga a Santa Croce templom.
Az egyik folyosóján képek láthatók az 1966-os árvízről. A kiöntött folyóba sokan belefulladtak és több házat is elsodort a víz.
Galileo Galilei síremléke.
Csak Obamának! God bless America.
Michelangelo sírja.
A szomszédban Dante.
A templom szép zöld udvara.
Így menekítették ki a főoltár fölött lógókeresztet az árvíz idején.
Jól lehet látni, hogy "térdig" állt a templom a vízben. 
Egy eredeti Giotto festmény az 1200-as évekből.
Az udvarból nyíló teremben valami régi grafikus képei voltak kiállítva, de egy turista sem méltatta arra, hogy bemenjen megnézni. Én is csak azért mentem, mert régi újságok is voltak a falakon, és azokra kíváncsi voltam. És milyen jól tettem, hogy bementem, egyszer csak a fenti látvány tárult a szemem elé, a kis rózsabokorral.
A teplom kerengője.
Ez sem túl előnyös kép, csak megnyugtatásul, hogy tényleg én írok és fényképezek. A Vespa sál rajtam! :-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése